shangrila

ülök a fűben, körülöttem halk titkokat őriz a fákban a kert, levelek, fűszálak, harmat hangok, emlékek...halk nesz, ahogy a mozdulat a földre simul, lépteid közelednek felém... édes szél sóhajt amikor végigsimít illatod... egymás szemében egymásba tükröződünk... érzem a…

tessék, ismét egy zene...innen tudod letölteni:egymás mellett, csukott szemmel.mp3

ki tulajdonképpen lili?és szeret sétálni?  lili szamojéd, szibéria legészakibb csücskéből, a szamojéd félszigetről származik, aholis a nomádul élő szamojéd embereknek, akiknek nem volt túl sok társaságuk (senki sem rodeozik szívesen nyaralni szibériába, ahol a -40…

ezt a naplót azért nem tettem az oldalamra, hogy véletlenül sem kelljen olyasmit látnod, érezned, amit nem szeretnél... reméltem, hittem, hogy ha igaz, megkeresel amikor szeretnél, amikor gondolsz rám...nehéz lenne leírni, mit éreztem amikor meghallottam a hangod itt... de talán nem is…

ahogy szikrázik a nap és átmelegít...becsukom a szemem és azt álmodom sétálunk...

szikrák az égből édes napsugárte tavasszal táncoló fényszirom-világadj békét és életet legalább egy teljes napon átadj idő-cseppekben végtelen álmotkicsikavics-csillagnak lélekvirágotmézarany délutánt, nyugalom kincsetfelhők közül előcsillanó végtelen ég-kék…

megremeg a szívem és szeretnék átnyúlni az időn, hogy mosollyá simogassam azt a szomorkás pillanatodat. ha tehetek bármit, hogy boldogan és önfeledten érintsd az eget... kérlek szólj...

nagyon nehéz csendben maradni... nem szólni, csak várni némán... talán az ember amikor vár nem tétlen csak az időben és önmagában keres...

jégnyugta, csend

megint ég felé, és talán ha szárnyat bont el is éri...

az ég felé... de soha el nem érve...

lassan megint elmúlik egy hét... parázs izzik mélyen, de nem lobban láng, nem szabad, hiszen nem találkoztunk újra még...

eeehhhh, nabasszameg, félhatkor sípol az ébresztő, korábban kell bejönni... nagynehezen kimászok ágyból, de kétmásodpercenként resetel az agyam... kávé, cigi, kávé cigi...lemászok a kocsihoz, kiveszem és felhozom a rádióból a vincsesztert, mire sikerül magamra rángatnom a…

még mindig...

szeretem ezt a képet... és rád gondolok.

mindjárt húzunk kosarazni egyet, előtte édesfüst, viszont gyors ideteszek egy kutyuképet, mert ma kuty akartam postolni, de majd csak ha visszajövök :)szóval lili, a fehérmalacz, aki a világ legjobb kutyája, és megtisztelt azzal h az enyém :) :

eső egy másik világban... jópár évvel ezelőtt festettem. akvarellpapír, tempera, tudattágítás. egyébként a fürdőkádban készült, kézzel, zsepivel, zuhannyal...szeretem a vizet asszem.

szomorkás kép, és érdekes módon valamiért egy csomó ismerősömnek ez volt a kedvence. már nincs nálam, szlovákiába került végülis. papír, tempera 

tévedtem, van még festett kép ami nem került még fel, szóval elnézéskérés és hasonlovak. szóval a csiga teremtése, klikkelés után nagyobbacska lesz.

a festményekkel egyelőre végeztem asszem, tessék a maradék:

szeretem az eget, a csillagokat, a felhőket a folytonos változásban... talán az ég csak egy végtelen vászon, ahol isten játszik a színekkel és a formákkal.felhőfotók megint  

felhőfotók itten most. továbbra is a gépemen lévő többgigányi tavalyi fotót próbálom kiválogatni. hát tessék, mostan égképek.

hááát, ehhez nem kell magyarázni, négy estém négy képben.  

lassan bekerül az összes már lefotózott mázolmányom... újabb 5 darab reggeli mellé:

befotózott festegetményekből megint pár darab...