shangrila

a legcsodálatosabb, legszebb dolgot adtad nekem: téged, magadat.tényleg nem mutattam ki milyen csodálatosnak és értékesnek tartalak.köszönöm, hogy hiszel bennem.köszönöm hogy vagy, hogy ilyen vagy.köszönöm, hogy itt vagy velem.bocsáss meg nekem, hogy néha ilyen elvakultan buta…

...

nem tudom hova hajszolnak a gondolatok és nem tudom mi lesz a vége. nem tudom mitől félek pontosan, és, hogy ez félelem-e. olyan dolgokat próbálok megfogni és átadni is talán, amik talán nem is leírhatóak, érzéseket mesélnék, amikre nem ismerem a szavakat. amik vannak? szerelem.…

nem tudom szabad-e írnom... rossz vagyok ha írok, és rossz vagyok ha nem írok. rég nem tudom mit mondhatok és mit nem, ha mondom túl sokat tudok, ha nem mondom, úgy hagyom, hogy rossz felé menj, hogy semmit sem tettem érted. beleőrülök, annyira szeretnék jó lenni. küzdök azért,…

mondhatnám, hogy szeretsz, hiszen tudom, érzem. kérdezhetném miért félsz az érzéstől, amit egész életedben kerestél. kérhetném, hogy magyarázd el miért az kell, hogy az ördögi legyen, aki megérinti a lelkedet. akarhatnám, hogy elmondd miért harcolsz pont az ellen, aki úgy fogad…

egész nap gondolkodom. és már félórája kínzott a napsütésben a gondolat, hogy fel kellene, hogy hívjalak, hogy megkérdezzem, nem lehetne nekünk egyszerűen csak beszélgetni? oké, a következő életed az enyém, értem én, de szeretek veled beszélgetni, hiányzik, ahogy beszélgetni…

gondoltam leírom most, amin az éjjel és reggel is gondolkoztam, de közben csenge elfoglalta a fél asztalt, és nem csak a saját gépnélküli billentyűzetén gépel, hanem időnként ebbe is belenyúl, mondván most én is picit :)szóval post picit később... mostan kicsit játszás...

ülök a fűben, körülöttem halk titkokat őriz a fákban a kert, levelek, fűszálak, harmat hangok, emlékek...halk nesz, ahogy a mozdulat a földre simul, lépteid közelednek felém... édes szél sóhajt amikor végigsimít illatod... egymás szemében egymásba tükröződünk... érzem a…

tessék, ismét egy zene...innen tudod letölteni:egymás mellett, csukott szemmel.mp3

ki tulajdonképpen lili?és szeret sétálni?  lili szamojéd, szibéria legészakibb csücskéből, a szamojéd félszigetről származik, aholis a nomádul élő szamojéd embereknek, akiknek nem volt túl sok társaságuk (senki sem rodeozik szívesen nyaralni szibériába, ahol a -40…

megtaláltál. látom a szemedben miért kerestél, de nem szólhatok még. leülsz mellém, lehunyod a szemed és megszólalsz, mintha magadnak mesélnéd a gondolataidat...ülünk a kertben, lehunyt szemmel. észre sem vesszük, és már beszélgetünk.szeretem a gondolataidat, elkeseredve is…

felébredtél, csipkerózsika? :)

várlak.. megjelensz... megremegek, a szívem dobogni kezd...suttogásnyira vagy tőlem, hiába érzem, én nem szólhatok... állok szótlanul, lüktet bennem illatod...

ezt a naplót azért nem tettem az oldalamra, hogy véletlenül sem kelljen olyasmit látnod, érezned, amit nem szeretnél... reméltem, hittem, hogy ha igaz, megkeresel amikor szeretnél, amikor gondolsz rám...nehéz lenne leírni, mit éreztem amikor meghallottam a hangod itt... de talán nem is…

ahogy szikrázik a nap és átmelegít...becsukom a szemem és azt álmodom sétálunk...

szikrák az égből édes napsugárte tavasszal táncoló fényszirom-világadj békét és életet legalább egy teljes napon átadj idő-cseppekben végtelen álmotkicsikavics-csillagnak lélekvirágotmézarany délutánt, nyugalom kincsetfelhők közül előcsillanó végtelen ég-kék…

talán néha úgy érzed, egyszerűbb lenne minden ha nem lennék, de ha tudnálak nem szeretni, ha tudnék nem várni rád... lenne egy perc valamikor, amikor azt éreznéd, valami elveszett... és ezt nem tehetem.

megremeg a szívem és szeretnék átnyúlni az időn, hogy mosollyá simogassam azt a szomorkás pillanatodat. ha tehetek bármit, hogy boldogan és önfeledten érintsd az eget... kérlek szólj...

nagyon nehéz csendben maradni... nem szólni, csak várni némán... talán az ember amikor vár nem tétlen csak az időben és önmagában keres...

megint ég felé, és talán ha szárnyat bont el is éri...

az ég felé... de soha el nem érve...

kiakadtam. és nincs is ebben semmi meglepő, szikrázik a nap, jó idő van, mennék sétálni, csak hát nem egyedül...és ebben az életben pont az ilyen apró, de nekem fontos dolgok az elérhetetlenek...egy jóleső séta, vagy beszélgetés a langyos estében..és így tud fájni minden jó…

lassan megint elmúlik egy hét... parázs izzik mélyen, de nem lobban láng, nem szabad, hiszen nem találkoztunk újra még...

eeehhhh, nabasszameg, félhatkor sípol az ébresztő, korábban kell bejönni... nagynehezen kimászok ágyból, de kétmásodpercenként resetel az agyam... kávé, cigi, kávé cigi...lemászok a kocsihoz, kiveszem és felhozom a rádióból a vincsesztert, mire sikerül magamra rángatnom a…

még mindig...