kiakadtam. és nincs is ebben semmi meglepő, szikrázik a nap, jó idő van, mennék sétálni, csak hát nem egyedül...
és ebben az életben pont az ilyen apró, de nekem fontos dolgok az elérhetetlenek...
egy jóleső séta, vagy beszélgetés a langyos estében..
és így tud fájni minden jó dolog, a megoszthatatlansága keserít meg mindent..
és ebből olyan rohadtul elegem van, hiszen gyakorlatilag másról nem is szól az életem
és nem szólhatok, és nem tehetek semmit, csak ázok benne újra és újra tehetetlenül
