shangrila

folyamatosan álmodom. olyan távol vannak a hétköznapok. nem múlik... látod? érzed? azt hiszem hamarosan utazom... talán ma este vagy holnap... szép amit adtál nekem... könnyű vagyok, lebegek, és álmodom

lebegek csendesen a semmiben, látod nem múlt azóta sem... már nyugodt vagyok, erős, és biztos és már nem kapálózik a test, már csak mosolygok a kísértésen ami tegnap még próbálkozott amikor ételt osztottam, akkor le kellett még győzni, ma már nincs ilyen, csak mosolygok.…

mondhatnám, hogy szeretsz, hiszen tudom, érzem. kérdezhetném miért félsz az érzéstől, amit egész életedben kerestél. kérhetném, hogy magyarázd el miért az kell, hogy az ördögi legyen, aki megérinti a lelkedet. akarhatnám, hogy elmondd miért harcolsz pont az ellen, aki úgy fogad…

egész nap gondolkodom. és már félórája kínzott a napsütésben a gondolat, hogy fel kellene, hogy hívjalak, hogy megkérdezzem, nem lehetne nekünk egyszerűen csak beszélgetni? oké, a következő életed az enyém, értem én, de szeretek veled beszélgetni, hiányzik, ahogy beszélgetni…

ülök a fűben, körülöttem halk titkokat őriz a fákban a kert, levelek, fűszálak, harmat hangok, emlékek...halk nesz, ahogy a mozdulat a földre simul, lépteid közelednek felém... édes szél sóhajt amikor végigsimít illatod... egymás szemében egymásba tükröződünk... érzem a…

tessék, ismét egy zene...innen tudod letölteni:egymás mellett, csukott szemmel.mp3

ki tulajdonképpen lili?és szeret sétálni?  lili szamojéd, szibéria legészakibb csücskéből, a szamojéd félszigetről származik, aholis a nomádul élő szamojéd embereknek, akiknek nem volt túl sok társaságuk (senki sem rodeozik szívesen nyaralni szibériába, ahol a -40…

megtaláltál. látom a szemedben miért kerestél, de nem szólhatok még. leülsz mellém, lehunyod a szemed és megszólalsz, mintha magadnak mesélnéd a gondolataidat...ülünk a kertben, lehunyt szemmel. észre sem vesszük, és már beszélgetünk.szeretem a gondolataidat, elkeseredve is…

felébredtél, csipkerózsika? :)

várlak.. megjelensz... megremegek, a szívem dobogni kezd...suttogásnyira vagy tőlem, hiába érzem, én nem szólhatok... állok szótlanul, lüktet bennem illatod...

ezt a naplót azért nem tettem az oldalamra, hogy véletlenül sem kelljen olyasmit látnod, érezned, amit nem szeretnél... reméltem, hittem, hogy ha igaz, megkeresel amikor szeretnél, amikor gondolsz rám...nehéz lenne leírni, mit éreztem amikor meghallottam a hangod itt... de talán nem is…

ahogy szikrázik a nap és átmelegít...becsukom a szemem és azt álmodom sétálunk...

szikrák az égből édes napsugárte tavasszal táncoló fényszirom-világadj békét és életet legalább egy teljes napon átadj idő-cseppekben végtelen álmotkicsikavics-csillagnak lélekvirágotmézarany délutánt, nyugalom kincsetfelhők közül előcsillanó végtelen ég-kék…

talán néha úgy érzed, egyszerűbb lenne minden ha nem lennék, de ha tudnálak nem szeretni, ha tudnék nem várni rád... lenne egy perc valamikor, amikor azt éreznéd, valami elveszett... és ezt nem tehetem.

megremeg a szívem és szeretnék átnyúlni az időn, hogy mosollyá simogassam azt a szomorkás pillanatodat. ha tehetek bármit, hogy boldogan és önfeledten érintsd az eget... kérlek szólj...

nagyon nehéz csendben maradni... nem szólni, csak várni némán... talán az ember amikor vár nem tétlen csak az időben és önmagában keres...

megint ég felé, és talán ha szárnyat bont el is éri...

kiakadtam. és nincs is ebben semmi meglepő, szikrázik a nap, jó idő van, mennék sétálni, csak hát nem egyedül...és ebben az életben pont az ilyen apró, de nekem fontos dolgok az elérhetetlenek...egy jóleső séta, vagy beszélgetés a langyos estében..és így tud fájni minden jó…

lassan megint elmúlik egy hét... parázs izzik mélyen, de nem lobban láng, nem szabad, hiszen nem találkoztunk újra még...

még mindig...

szeretem ezt a képet... és rád gondolok.

este van és tavasz is, már csak te hiányzolgondolathullámot küldök érted- belső suttogás csendesen,nem kell, hogy tudd, miért mosolyodtál egy pillanatra el -lassan mozdul, ma az enyhén virágillatú szél is lágyan hangtalan,csak végigsimít puhán,éppenhogy érzed,mintha egy ébredő…

annyira rohadtul nem könnyű ez így. saját magadnak iszonyú kemény szabályokat állítani, majd azokat betartani. és az első: nem keresed, majd jön, ha szüksége van rád. azt gondolná gyanútlanul az ember, szép és jó dolog, ha két ember úgy beszélget, hogy egészen egymásba…

ismét pár fotó...sose végzek válogatással ...

tele a tököm a képekkel, egész du. a tavalyi fotókat válogatom, hogy mik kerüljenek fel az oldalamra.március végénél tartok, de már rohadtul kivagyok, hogy ígyis 600 feltöltenivaló lenne, és nemnagyon tudom jobban megrostálni. és még előttem vagy 15 ezer kép, amit át kellene…