megtaláltál. látom a szemedben miért kerestél, de nem szólhatok még. leülsz mellém, lehunyod a szemed és megszólalsz, mintha magadnak mesélnéd a gondolataidat...
ülünk a kertben, lehunyt szemmel. észre sem vesszük, és már beszélgetünk.
szeretem a gondolataidat, elkeseredve is tiszta, szép mintákká szövöd őket. nem akarsz hazudni nekem, ha tévedsz éppen, őszintén tévedsz, ha sóhajt a lelked, úgy fogod vissza, hogy magad elől rejted a mozdulatot, nem előlem. szeretem a gondolataidat. szeretem ahogy küzdesz, szeretem azt is, ahogy ellenem küzdesz, mikor egy illúzióval harcolsz magadban, mert ismerem az érzést, átéltem a kétségeidet. szeretem ahogy elmosolyodsz, ahogy szomorkás könnyfátyolon átszikrázik az igazi lényed, és minden mosolyodban tisztán sugárzol...
nem, tündér, nem az ördög küldött - ha emlékszel még, istenhez jutottunk nemrég... - te hívtál, mert vágysz engem valahol mélyen, és most akarsz, amikor az utolsó illúzió tűnik túl igaznak, és én jöttem, mert vágylak valahol mélyen, és kerestelek, és akarlak.
szeretem ahogy tudsz egy illúzióban is hinni, mert érzem milyen a remény, ami olyan kétségbeesetten kapaszkodik, mert azt hiszi az az egyetlen fogódzkodó.
szeretem ahogy tagadsz engem is, mert tudom, addig tart csak, amíg az a tiszta remény fel nem ismeri az emléket: volt már hogy együtt lebegtünk
és te emlékszel.
éjszaka, ülünk lehunyt szemmel, egymás mellett
2007.04.15. 11:10 éjszárny-
Szólj hozzá!
Címkék: tavasz isten szerelem minden nyitnikék élés tündér életem értelme égtánc kicsikavics
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://shangrila.blog.hu/api/trackback/id/tr3058795
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
