shangrila

talán az álmaimból jöttél
és ha már itt vagy – mindjárt minden lettél
és ismertük egymást minden szóval
és összeért minden apróság, minden sóhaj
itt voltál egyszercsak és én már a tiéd voltam
először beszélünk és már ismersz és ismerlek
csak vagy és én már – mert csak ezt tehetem
szeretlek
nem tudok nem veled lenni, mert nem lehetek
mert két fél élet vagyunk akik csak együtt egész
mert mindig voltál, csak nem tudtam hol
és mióta élek csak kereslek
kicsi kavicsom jobbik énem csillagtündérem
szeretlek



abban biztos vagyok hogy mindketten érezzük.
akkor ha szakadni kellett két dolog miatt lehetett:
az első, a valószínűbb, hogy nem vagyok méltó hozzád,
a második, hogy ami miatt nem engeded magadnak, az illúzió
én pedig várok...
ha az első igaz, azért, hogy ott legyek ha szükséged van rám, és ne szóljak ha nincs... hogy méltóvá válhassak,
ha a második, akkor azért, hogy itt legyek amikor felébredsz