addig a pillanatig azt hittem, a magány egyetlen hatásos gyógyszere a skizofrénia... csak az álmaimban mertem mást remélni...
az álmaimban mindig volt egy érzés, a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és átbolyongtam az álmaimat is ettől a tudattól hajtva, mert mindig éreztem, hogy velem vagy, és csak kerestelek... ha felébredtem, hoztam az álmokból a tudatot és kerestelek ébren is...
nem tudom folytatni... közben jöttél... aztán megint egymásba lázasodtunk, a lelkünk táncolva szárnyalt az ég felé...
aztán megint rádszólt a tudatod...
nem vagyok képes most írni...
álmodj szépet
napsugárral táncolni, aztán zuhanni és hinni, hogy összeérünk még...
2007.03.31. 21:15 éjszárny-
Szólj hozzá!
Címkék: tavasz isten szerelem minden nyitnikék élés tündér életem értelme égtánc kicsikavics
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://shangrila.blog.hu/api/trackback/id/tr2653121
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
