finom hálót hoztál, elém rajzolták a gondolataid, csupa lehelletnyi tudatszál,
és a szemed súgta, ma nem úgy ismerlek, kérlek ne mozduljál...ma játsszuk ezt...
jó, játszom veled, ha ezt szeretnéd, te majdnem teljesen elhiszed, hogy csak egy álom volt az a nap...
nem mozdulok a sejtjeim befelé remegik vágyukat
rámnézel keresed bennem értettem-e hogy mit akarsz...
beszélgetünk bújócska-lelkünk
egymást óvva kerülgeti a másikat
vigyázva lágyan hátratolva
két lépésnyire határt húzva
a lélekhíd, és a délután
olyan szelíden érinti lelkedet,
hogy most még nem is érzed,
aztán elmosolyodik benned az idő
amikor későbbb eszedbe jut, és emlékezel...
ahogy játszottunk és egy pillanatra
azt érzed, hogy most létezel...
