shangrila

minden él és lélegzik. a színek a belső lüktetés ritmusára hullámzanak. felsóhajtanak az árnyékok a falakon. ma újra sikerült. utazom. lassan sodródom a végtelen mintáiban. időtenger. gondolat-óceán. talán a gondolat maga az idő, egyetlen pillanatban maga a pillanat és az örrökévelóság egybefonva.
egyetlen gondolatban suhan és ringatózik minden, amire talán csak az álmainkban rejtőző lélek-szelíd angyal emlékezik.
suhan és ring a gondolatban a pillanatokba csorduló idő, a sors ami olyan csodálatosan pontosan rajzolja az életünket isten égkék vásznán, mint az ujjaid a homlokomon tündér.
minden gondolat hozzád ér. érzed?
kapuk nyílnak a tudat falában ami elzárt már szinte teljesen ahogy egy újabb csalódástól védett. olyan szomorún szép és szelíd vagy ahogy azt hiszed elvesztél amikor megérkezel. bár lenne szó, hogy elmondhassam neked amit érzek. valami olyan végtelen szeretetet és nyugalmat, hogy sóhajjá oldja a lélegzetet. ahogy hosszú út után fáradtan, de békés szívvel érkezel haza. úgy szeretnék segíteni, hogy észrevedd, megismerd, elhidd magadban azt, aki a szíved álmokba rejtett mélyén igazán te vagy.
mesélj nekem tündér. ringatjuk egymást. tudom hosszú volt az út. mesélj nekem tündér, kérlek. a gondolataidat és a hangod is szeretem, és így, ahogyan vagy, épp az élet vagy nekem.