shangrila

valahogy pont azt kéred h ne legyek olyan amiért szeretsz... hogy ne érezzem a lelked, ne halljam ahogy kér h ne hagyjam a gondolatok közé veszni, hogy segítsek hogy élje az életet, hogy merjél olyan lenni amiylen legbelül vagy és úgy szeretni, ahogyan a vágyaidban... hogy viselkedjek úgy mintha nem érezném amikor úgy nézel rám, mintha a házunkban lennénk pedig én is ezt érzem, annyira, hogy minden egyes alkalommal amikor hazajövök úgy kanyarodok be a sarkon, hogy azt hiszem ott áll az autód a ház előtt, pedig tudom, hogy nem tudod hol lakok... hogy ne keresselek, mintha nem emlékeznék milyen mikor egy árnyékkal sétálunk, vagy kézenfogva az erdőben, átölelve a naplementében ahogyan simogatsz... édes tündér, én nem tudlak nem szeretni, nem érezni, nem hallani a hangodat, nem veled lenni... én nem tudom nem érezni ahogy szeretsz