az első "randevúnkon" csókoltuk meg egymást először, akkor gondolhattunk először igazán tisztán egymásra... és igen, az első randevúnkon költöztünk össze.
néha nagyon nehéz, mindketten mondunk-teszünk néha olyat, amit a másik nehezen emészt meg. még keressük az apróságok harmóniáját, még megvan bennünk valami a magányos éntudat nehéz alkalmazkodásából, még nem szőttük úgy egybe magunkat, hogy néha ne legyünk teljesen mások, de ez azt hiszem, már csak egyenetlenség az úton, nem árok, nem akadály, az a szerelem ami minket egymáshoz húzott és összekapcsolt erősebb minden súrlódásnál. úgyhogy most kimegyek hozzá a fürdőbe és megcsókolom :)
