ma két képésnyire jöttél, azt játszottuk, hogy távol maradunk., mint két ember, aki kedveli egymást, maga sem tudja miért.
finom hálót hoztál, elém rajzolták a gondolataid, csupa lehelletnyi tudatszál,
és a szemed súgta, ma nem úgy ismerlek, kérlek ne mozduljál...ma játsszuk ezt...
jó, játszom veled, ha ezt szeretnéd, te majdnem teljesen elhiszed, hogy csak egy álom volt az a nap...
nem mozdulok a sejtjeim befelé remegik vágyukat
rámnézel keresed bennem értettem-e hogy mit akarsz...
beszélgetünk bújócska-lelkünk
egymást óvva kerülgeti a másikat
vigyázva lágyan hátratolva
két lépésnyire határt húzva
a lélekhíd, és a délután
olyan szelíden érinti lelkedet,
hogy most még nem is érzed,
aztán elmosolyodik benned az idő
amikor későbbb eszedbe jut, és emlékezel...
ahogy játszottunk és egy pillanatra
azt érzed, hogy most létezel...
amikor azt játsszuk, hogy távol maradunk...
2007.04.03. 00:37 éjszárny-
Szólj hozzá!
Címkék: tavasz isten szerelem minden nyitnikék élés tündér életem értelme égtánc kicsikavics játszunk
A bejegyzés trackback címe:
https://shangrila.blog.hu/api/trackback/id/tr9253919
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.