shangrila

tévedtem, van még festett kép ami nem került még fel, szóval elnézéskérés és hasonlovak. szóval a csiga teremtése, klikkelés után nagyobbacska lesz.

szeretem az eget, a csillagokat, a felhőket a folytonos változásban... talán az ég csak egy végtelen vászon, ahol isten játszik a színekkel és a formákkal.felhőfotók megint  

felhőfotók itten most. továbbra is a gépemen lévő többgigányi tavalyi fotót próbálom kiválogatni. hát tessék, mostan égképek.

befotózott festegetményekből megint pár darab...

hááát, képek... mert ugye régen gyakran festettem.nem is pofázok, biztos mkinek lesz saját gondolata egy-egy kapcsán.

újabb kicsi kavics zene itt .a második rész címe eszmélés

szerelmesen arra kell felkészülni, hogy akár a teljes életet kell magányosan leélni, ezzel a tudattal kell minden reggel felébredni, és így boldognak lenni.ha a másik feledtől kell elszakadnod, nem csak a szerelmedet veszíted el, a lelki társadat, a barátodat, a szerelmedet, azt akivel…

kutya felszerszámoz édes füst belélegez, további talonba tekerés, és ki kicsit városon túl.hamarosan postolom a képeket, és lesz bejegyzés is ha minden igaz...           

tegnap volt hatodik napja, hogy gyakorlatilag nem ettem. előrevetítem, elbasztam. azért csak ma írom le, mert nem igazán tudtam tegnap éjjel már...kezdtem teljesen könnyűvé válni, úgy terveztem ma utazom... a gyomorfájás is kezdett elviselhetővé szelídülni, néhány megingástól…

ma két képésnyire jöttél, azt játszottuk, hogy távol maradunk., mint két ember, aki kedveli egymást, maga sem tudja miért.finom hálót hoztál, elém rajzolták a gondolataid, csupa lehelletnyi tudatszál,és a szemed súgta, ma nem úgy ismerlek, kérlek ne mozduljál...ma játsszuk…

egyre könnyebb a testem... csütörtök óta gyakorlatilag nem eszem, és érzem ahogy egyre könnyebbé válok, egyre közelebb kerülök talán a lelkemhez... érzem ahogfy változik a gondolataim hullámzása is... talán máshogy kapcsolódnak a szinapszisok, máshogy szalad az elektromosság…

ha most szerettem volna beléd, elhihetném, hogy lesz még más... de nem így történt, most csak ráébredtem, hogy mindig is szerettelek.

vegetaltam amikor jottel, aztan vagy és élek... aztán mikor elmész... erre sincs szó... nem lélegzem amíg nem jössz újra, minzha szépen, csendesen és nyugodtan egyszerűen csak visszatartanám a lélegzetem

addig a pillanatig azt hittem, a magány egyetlen hatásos gyógyszere a skizofrénia... csak az álmaimban mertem mást remélni...az álmaimban mindig volt egy érzés, a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és átbolyongtam az álmaimat is ettől a tudattól hajtva, mert mindig éreztem, hogy velem…