shangrila

nem szabad léteznem.így hal meg a világ.isten velünk :)minden igaz volt.

                              lassan mar aludni kellene...

a tudat az éned azon része, amellyel szavakkal gondolkodsz, amivel ezt olvasod, amire ébren többnyire úgy gondolsz: én vagyok. a tudatod a valahol a testedben, az agyadban, vagy ahhoz közel. azt hiszem valahogy úgy kapcsolódnak, hogy az agynak vannak (nem igazán van rá nem hülye szó)…

minden pillanatban érzem, hogy hiányzol.tudod milyen nem veled lenni?meg kellene tanulnom levegő nélkül lélegezni, szárnyak és ég nélkül repülni, a lelkem nélkül élni.hogyan akarhatnám?nem találok szavakat még mindig arra ami kettőnk között van, ami együtt vagyunk. mindent…

a test kész. és bízom az amazóniai indiánok bölcsességében.szedtem neked gyöngyvirág. szeretlek a gyöngyvirágillatban is.

 itt vagyok, tündér.nem is tudom, hogyan mondjam el... azt mondtad túl merészen hiszek... én azt hiszem, csak igazán... és nem tudok nem hinni abban amit érzek, amit tudok, amit értek, ami minden pillanatban velem van: te, tündér. és ami mi ketten vagyunk. és megyek a…

utazom.ha nem érnék vissza, vagy nem úgy: szeretlek, és bocsásd meg nekem. és a következő életben találkozunk.

folyamatosan álmodom. olyan távol vannak a hétköznapok. nem múlik... látod? érzed? azt hiszem hamarosan utazom... talán ma este vagy holnap... szép amit adtál nekem... könnyű vagyok, lebegek, és álmodom

lebegek csendesen a semmiben, látod nem múlt azóta sem... már nyugodt vagyok, erős, és biztos és már nem kapálózik a test, már csak mosolygok a kísértésen ami tegnap még próbálkozott amikor ételt osztottam, akkor le kellett még győzni, ma már nincs ilyen, csak mosolygok.…

...

talán tényleg nem szabad már leírnom... még így sem szólhatok már többet, hogy akkor látod, ha te kereselnem tudom mi történik...

egyfolytában rád gondolok, és semmi másra nem tudok figyelni. próbálok rájönni mit és hogyan kellene tennem... beszélnek hozzám, szinte nem is hallom, képtelen vagyok rászorítani magam, hogy foglalkozzak bármivel is. lázas vagyok, a testem görcsöl, ráz a hideg, és csak keresem a…

nem tudom hova hajszolnak a gondolatok és nem tudom mi lesz a vége. nem tudom mitől félek pontosan, és, hogy ez félelem-e. olyan dolgokat próbálok megfogni és átadni is talán, amik talán nem is leírhatóak, érzéseket mesélnék, amikre nem ismerem a szavakat. amik vannak? szerelem.…

nem tudom szabad-e írnom... rossz vagyok ha írok, és rossz vagyok ha nem írok. rég nem tudom mit mondhatok és mit nem, ha mondom túl sokat tudok, ha nem mondom, úgy hagyom, hogy rossz felé menj, hogy semmit sem tettem érted. beleőrülök, annyira szeretnék jó lenni. küzdök azért,…

istenem

mondhatnám, hogy szeretsz, hiszen tudom, érzem. kérdezhetném miért félsz az érzéstől, amit egész életedben kerestél. kérhetném, hogy magyarázd el miért az kell, hogy az ördögi legyen, aki megérinti a lelkedet. akarhatnám, hogy elmondd miért harcolsz pont az ellen, aki úgy fogad…

szeretlek.

fáradt, üres, szomorka, ül, gondolkozik, és szeretne jobb, jó lenni...

egész nap gondolkodom. és már félórája kínzott a napsütésben a gondolat, hogy fel kellene, hogy hívjalak, hogy megkérdezzem, nem lehetne nekünk egyszerűen csak beszélgetni? oké, a következő életed az enyém, értem én, de szeretek veled beszélgetni, hiányzik, ahogy beszélgetni…

gondoltam leírom most, amin az éjjel és reggel is gondolkoztam, de közben csenge elfoglalta a fél asztalt, és nem csak a saját gépnélküli billentyűzetén gépel, hanem időnként ebbe is belenyúl, mondván most én is picit :)szóval post picit később... mostan kicsit játszás...