shangrila

az ég felé... de soha el nem érve...

kiakadtam. és nincs is ebben semmi meglepő, szikrázik a nap, jó idő van, mennék sétálni, csak hát nem egyedül...és ebben az életben pont az ilyen apró, de nekem fontos dolgok az elérhetetlenek...egy jóleső séta, vagy beszélgetés a langyos estében..és így tud fájni minden jó…

lassan megint elmúlik egy hét... parázs izzik mélyen, de nem lobban láng, nem szabad, hiszen nem találkoztunk újra még...

eeehhhh, nabasszameg, félhatkor sípol az ébresztő, korábban kell bejönni... nagynehezen kimászok ágyból, de kétmásodpercenként resetel az agyam... kávé, cigi, kávé cigi...lemászok a kocsihoz, kiveszem és felhozom a rádióból a vincsesztert, mire sikerül magamra rángatnom a…

még mindig...

szeretem ezt a képet... és rád gondolok.

este van és tavasz is, már csak te hiányzolgondolathullámot küldök érted- belső suttogás csendesen,nem kell, hogy tudd, miért mosolyodtál egy pillanatra el -lassan mozdul, ma az enyhén virágillatú szél is lágyan hangtalan,csak végigsimít puhán,éppenhogy érzed,mintha egy ébredő…

mindjárt húzunk kosarazni egyet, előtte édesfüst, viszont gyors ideteszek egy kutyuképet, mert ma kuty akartam postolni, de majd csak ha visszajövök :)szóval lili, a fehérmalacz, aki a világ legjobb kutyája, és megtisztelt azzal h az enyém :) :

tegnap nem volt netem otthon, úgyhogy ma írom...nem változik bennem semmi attól, hogy nem beszélünk. várok ugyanúgy csendben, elvégre nem tehetek mást, egy darabka avgyok csak, aki nem egész a másik fele nélkül.annyiszor megírtam-megzenéltem-megfestettem ezt az érzést, látod, itt…

eszembe jutott az előbb a lou reed féle perfect day, mint hiányzó érzés, aztán az is, hogy annak idején - 4-5 évvel ezelőtt- csináltam belőle egy magyar változatot, nem fordítottam le a szövegét, csak írtam hozzá egyet, ami eszembe jutott a zenéről.szóval a perfect day magyarul,…

a festményekkel egyelőre végeztem asszem, tessék a maradék:

hááát, ehhez nem kell magyarázni, négy estém négy képben.  

annyira rohadtul nem könnyű ez így. saját magadnak iszonyú kemény szabályokat állítani, majd azokat betartani. és az első: nem keresed, majd jön, ha szüksége van rád. azt gondolná gyanútlanul az ember, szép és jó dolog, ha két ember úgy beszélget, hogy egészen egymásba…

tele a tököm a képekkel, egész du. a tavalyi fotókat válogatom, hogy mik kerüljenek fel az oldalamra.március végénél tartok, de már rohadtul kivagyok, hogy ígyis 600 feltöltenivaló lenne, és nemnagyon tudom jobban megrostálni. és még előttem vagy 15 ezer kép, amit át kellene…

felkelés lenni vasárnapnál korábban, mert nyavajás malájok nem tudnak emberi időben forma1 tartani.ennek az az előnye, hogy kilencre már kellemesen édes füstben levés. ez a hamilton gyerek nagyon tehetséges, lenyűgöző amit ezen a futamon is produkált. kiminek meg nem jó az…

ahogy a monddel.hu -n is írtam: sajnálattal tudatom, hogy idén nagy valószínűséggel - a nyúl gyengélkedése okán - a húsvét elmarad. a félig kifordult tapsifüles jelenleg a kórház seggműtészeti osztályán leledzik, állapota válságos, de nem reménytelen (túlélte a…

újabb kicsi kavics zene itt .a második rész címe eszmélés

szerelmesen arra kell felkészülni, hogy akár a teljes életet kell magányosan leélni, ezzel a tudattal kell minden reggel felébredni, és így boldognak lenni.ha a másik feledtől kell elszakadnod, nem csak a szerelmedet veszíted el, a lelki társadat, a barátodat, a szerelmedet, azt akivel…

tegnap volt hatodik napja, hogy gyakorlatilag nem ettem. előrevetítem, elbasztam. azért csak ma írom le, mert nem igazán tudtam tegnap éjjel már...kezdtem teljesen könnyűvé válni, úgy terveztem ma utazom... a gyomorfájás is kezdett elviselhetővé szelídülni, néhány megingástól…

ma két képésnyire jöttél, azt játszottuk, hogy távol maradunk., mint két ember, aki kedveli egymást, maga sem tudja miért.finom hálót hoztál, elém rajzolták a gondolataid, csupa lehelletnyi tudatszál,és a szemed súgta, ma nem úgy ismerlek, kérlek ne mozduljál...ma játsszuk…

egyre könnyebb a testem... csütörtök óta gyakorlatilag nem eszem, és érzem ahogy egyre könnyebbé válok, egyre közelebb kerülök talán a lelkemhez... érzem ahogfy változik a gondolataim hullámzása is... talán máshogy kapcsolódnak a szinapszisok, máshogy szalad az elektromosság…

ha most szerettem volna beléd, elhihetném, hogy lesz még más... de nem így történt, most csak ráébredtem, hogy mindig is szerettelek.

vegetaltam amikor jottel, aztan vagy és élek... aztán mikor elmész... erre sincs szó... nem lélegzem amíg nem jössz újra, minzha szépen, csendesen és nyugodtan egyszerűen csak visszatartanám a lélegzetem

addig a pillanatig azt hittem, a magány egyetlen hatásos gyógyszere a skizofrénia... csak az álmaimban mertem mást remélni...az álmaimban mindig volt egy érzés, a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és átbolyongtam az álmaimat is ettől a tudattól hajtva, mert mindig éreztem, hogy velem…

talán az álmaimból jöttélés ha már itt vagy – mindjárt minden lettélés ismertük egymást minden szóvalés összeért minden apróság, minden sóhajitt voltál egyszercsak és én már a tiéd voltamelőször beszélünk és már ismersz és ismerlekcsak vagy és én már –…